Keller megúszta, majd röhögött. Ejnye-bejnye, egy év próbára bocsátás.
Ennyit kapott első fokon a Főváros Törvényszéken Keller László volt közpénzügyi államtitkár, mert (2003?-)2004-ben jogosulatlanul kért és gyűjtött adatokat somogyi vadászatokról. Jót is nevetgélt ezen a volt képviselő az ítélethirdetés után a folyosón. Másfél órával korábban az utolsó szó jogán elmondott beszédének végén még elcsukló, sírós hangon, öt éves kisfiát is fölemlegetve mondta magát ártatlannak.
A 2002-es választások után kinevezett Keller, a szocik pénzügyi pitbullja mögül később az MSZP is kihátrált, egy időre még a pártból is kizárták. Nem meglepő, hiszen az agresszív verbális kampányán túl - ami az első Orbán-kormány visszaéléseiről szólt - nem tudott sikeres, a bíróságon is megálló ügyeket produkálni. Saját magát viszont sikerült elítéltetnie. (Igaz, még csak első fokon és rendkívül enyhe marasztalással.)
Az ügyészség hivatali visszaélés miatt emelt vádat, de Póta Péter bíró tanácsa ennél enyhébb bűncselekményt, hivatalos személyként elkövetett visszaélést állapított meg. Az ügyészség által kért felfüggesztett börtönt túl súlyosnak találta a bíróság, ezért csak egy év próbára bocsátották Kellert, ami nem is számít büntetésnek, csak intézkedésnek, hangsúlyozta a bíró. A legfőbb indok az időmúlás volt. Hogy mi tartott ilyen sokáig? Amíg Keller képviselő volt, 2010-ig mentelmi joga miatt nem lehetett eljárást indítani ellene.
Annak idején a sajtó sokat foglalkozott az üggyel, elsősorban Polt Péter legfőbb ügyész vadászati, trófeagyűjtési szokásai maradtak talán a legemlékezetesebbek. Persze mások is szóba kerültek. Mint az ítélet szóbeli indoklásában is elhangzott, például az OTP és az ÁPV vezetői, alkotmánybíró (Németh János), Pintér Sándor, Erős János (bankár), egyéb „médiaszereplők”.
Bár sokszor csak utalgattak rá, de nyilvánvaló volt, hogy Keller, és a ballib kormány nem csupán Poltot, hanem Csányi Sándort is be akarta cserkészni. Hát, Keller csak saját magát lőtte lábon.
Ha valaki már kinőtte az óvodáskort, akkor az Kellert feltételezi az akkori újságcikkek forrásaként, de ezt a bíróság nem látta bizonyítva, miközben a vád része volt. (A bíróságok csak abból tudnak dolgozni, amit eléjük raknak.)
Keller az eljárás során többször változtatta a saját történetét - amire a bírói indoklás többször is kitért -, de alapvetően azt állította, hogy azt akarta tudni, hogy a vendég-vadászatok alkalmával ki(k) fizették a költségeket, elsősorban a kilőtt vadak utáni úgynevezett trófeadíjakat. Fölmerült a gyanú (Kellerben), hogy visszaélés történt az állami vagyonnal.
Jogosnak tűnik, adódik az a további kérdés mindenki számára, hogy milyen következményei lehetne annak, ha valaki ingyen vadászhat?
Keller állami szervezetektől, vadászati területektől működő gazdasági társaságoktól kért vadászati adatokat. Több cégről, és - a bíróság szerint bizonyíthatóan - 873 személy vadászati szokásairól szóló adatokat gyűjtött.
A bíróság szerint - az ügyészség vádiratával szemben - nem hivatali visszaélés történt, csak „hivatalos személyként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettének kísérlete”. A személyes adattal való visszaélés megtörtént, bár később állítólag megsemmisítették az adatokat. A bíróság indoklása szerint azonban Keller annyira sok adatot gyűjtött össze, hogy az adatmegsemmisítés ellenére föl sem merülhet, hogy csak készült volna a bűncselekményre. Azt el is akarta követni, azaz megáll a kísérlet vádja.
A bíróság szóbeli indoklásának meghökkentő részletei is voltak. (Ezt lehet, hogy kiretusálják majd az írásos változatból?) A vadászati iratok nyilvánossága – azon túl, hogy föltárhatja az érintettek társadalmi kapcsolatait, információkat adhatna a vagyoni helyzetükről – „erkölcsi károkat” okozhatott volna az „elejtőknek” / vadászoknak. Tehát ha tudjuk, hogy ki-kivel vadászott, ki milyen költségeket fizetett, és azok nyilvánosságra kerülnek – az Póta bíró szerint – „erkölcsileg hátrányos” lehet a vadászok számára. Ha ezt köznapi nyelvre akarjuk lefordítani, annyit jelent, hogy egy állami vadászterületen történő vadászat /vadásztatás/ adatai erkölcsileg hátrányosak lehetnek a vadászat résztvevői számára.
Nos mi eddig is így gondoltuk ezt, csak éppen nem mondta ki bírósági ítélet. Ismételten megjegyezzük, hogy nem vagyunk biztosak abban, hogy a bíróság szóbeli indoklása megjelenik majd az írásos ítéletben is.
Az ítéletet tehát eképpen tudjuk értelmezni: a személyes adatok kezelésével kapcsolatos jogok amiatt sérültek, mert súlyos erkölcsi károkat, érdeksérelmet okozhatna, ha nyilvánosságra kerülnek a vadászati adatlapok, az, hogy ki, kivel vadászott, különösen tekintettel arra, hogy ki fizette ki a trófeadíjakat.
